Bolyaisok nálunk: Második nap

Délelőtt: Budai vár

Mire felébredtünk, megérkeztek a mai napi corvinos kísérőink is, akik ma a tanítás helyett elkísértek bennünket a budai kirándulásra.
Először a Várba mentünk, megnéztük a legfontosabb látnivalókat, sétáltunk a gyönyörű paloták között, és nagyon örültünk a jó időnek, mert így messze el lehetett látni a pesti oldalra.
Ezt követően felsétáltunk a Gellért-hegyre és nem győztünk betelni a gyönyörű Budapest panorámájában. Nagy sikere volt az itt készült képeknek.
Mielőtt elbuszoztunk volna a gimnáziumba ebédelni, a pesti barátaink nézték ámulva végig a mi kemény margitszigeti edzésünket. Ugyanis nem hagyhattunk ki egy napot se a felkészülési időszak közepén.
Délután: Iskola

Amikor végre a megérkeztünk az iskolába, az iskolai könyvtárban az igazgató úr kedvesen fogadott bennünket, röviden elmesélte az iskola történetét, örült, hogy létrejött ez a pályázat. Megdicsérte a diákok és a tanárnő előkészítő munkáját.
Mivel ma éppen Mátyás nap van, és ebben az iskolában minden évben megemlékeznek a névadóról, így mi is meghallgattuk a rövid megemlékező műsort és megkoszorúztuk a Mátyás király szobrát.
Az ünnepség után gyorsan bemelegítettünk és végre elkezdődött a focimérkőzés. Felajánlottuk nekik, hogy alkossunk vegyes csapatokat, egy közülünk átállt hozzájuk. Jó mérkőzés volt, és jól esett, hogy a többiek fergetegesen buzdították a játékosokat.
Este: Dunai hajózás

Amikor a meccsnek vége lett, máris buszra ültünk és indultunk városon át a dunai hajózásra. A mólóhoz érve meglepő volt, amikor a pallókon át be kellett sétálni szinte a Duna közepéig, hogy be tudjunk szállni a kishajóba.
Elhelyezkedtünk az asztaloknál, beszélgettünk a fehér szakállas kapitánnyal, és kisebb csoportokba kimehettünk a hajó orrába és a tatra is. Az volt csak igazán a nagy meglepetés, amikor teljesen besötétedett és elénk tárul a gyönyörűen kivilágított Budapest. Többen az mondták közülünk, hogy már ezért a látványért érdemes volt eljönni. Nem győztünk fotózni és pózolni a fantasztikus, filmekbe illő háttér előtt.
A Vigadó téren kiszálltunk, és még sétáltunk egy kicsit a Duna parton, majd gyalog mentünk el a szálláshoz is. Érdekes, senki nem érezte magát fáradtnak, pedig egész nap sokat mozogtunk. Csak másnap tudtuk meg, hogy miután kiszállásunk, lerobbant a kishajó motorja, és csak hosszas várakozás után tudta folytatni az útját. Érdekes lett volna, ha mi is a hajón maradtunk volna.