Bolyaisok nálunk: Harmadik nap

Délelőtt: Szentendre, Visegrád

A keddi nap már nem Budapestről szólt. Most mások kísértek bennünket a vendéglátók közül. Megtudtuk, hogy nekik jutalomutazás ez a Dunakanyarba szerezett buszos kirándulás.
Szentendre volt az első célállomás ahol körbejártuk a várost, megnéztük a templomokat.
Mire Visegrádra értünk, kiderült az idő. Sajnáltuk, hogy a fellegvárba nem mehettünk be, de érdekes élmény volt sétálni Mátyás pompás királyi palotájának romjai között. Vár maketteket, régi fegyvereket, bútorokat láttunk, és animációs filmeket mutattak a Mátyás korabeli várakról.

Délután: Eszterom

Délután utolsó állomásként Esztergomban néztük meg a Bazilikát. Megtudtuk, hogy ez Magyarország legnagyobb temploma, ami már kívülről is lenyűgözött bennünket monumentális méretével.
A kincstár sajnos karbantartás miatt zárva volt ezen a napon, így a templom megtekintése után az altemplom következett. Azután 403 lépcsőn felmentünk a kupolába, ahol 100 méter magasan nagyon gyönyörű kilátás fogadott minket. Egész Esztergomot beláthattuk, láttuk felülről az esztergomi várat is, ami ott van a bazilikától nem messze. Nagyon sok jó fényképet készítettünk ott fent. Ha tiszta idő lett volna a Tátra csúcsai is láthatóak lettek volna, de az is érdekes volt, hogy a Duna túlsó oldalán Magyarország északi szomszédját, Szlovákiát láthattuk.
Este: Mátyás-vetékedő, vendéglátás

Nem a Duna parton, hanem a hegyek között vezetett hosszú utunk, vissza Budapestig. Már majdnem lekéstük az ebédidőt, mire az iskolába értünk.
Az informatika teremben már nagyon vártak bennünket a többiek, és elkezdődött a Mátyás-vetélkedő. Háromfős csoportokat alkottunk és először egy 21 kérdésből álló totót kellett kitölteniük. Ezek után képekről kellett felismerni az eddig megismert nevezetességeket.
Amíg az eredményeket összeszámolták, olyan kérdésekre kellett válaszolnunk, amelyekre a választ csak a közös honlap ismeretében lehetett megadni. Nehéz volt kitalálni, hogy mi a kapcsolat az egyik fiú és Hunyadi László között, vagy ki az a fiú, az osztályból, akit Kinizsi Pál azonnal felfogadott volna a seregébe.
Kicsit irigyeltük azokat, aki tudták a válaszokat, mert a jutalmak a szülők által felajánlott extra ajándékok voltak. Az eredményhirdetéskor mindenkinek jutott valami ajándék, köszönjük mindenkinek.
Az utolsó feladatunk az volt, hogy a blog számára foglaljuk össze élményeinket.
Ezután a szomszéd teremben egy kisebb party kezdődött, ahol volt egy kis idő beszélgetni, barátkozni egymással. Nagyon kedvesek voltak a szülők, hogy egy terülj-terülj asztalt varázsoltak oda, megrakva finomságokkal.
Sokáig tudtunk volna még beszélgetni, de már lassan el kellett köszönnünk új barátainktól, és csak annak örültünk, hogy két hét múlva újra találkozunk, amikor ők jönnek hozzánk Tóthfaluba.
Gyorsan készítettük egy közös képet még a Mátyás szobornál, és hálás szívvel köszöntük meg a vendéglátást.