Zomborban már láttuk a zentai csata monumentális festményét, most a helyszínen kerestük fel az 1697-es török elleni, nagy jelentőségű, győztes csata emlékművét.
Ezután a révész szobrát, majd a Tisza-híd hídfőjénél az 1944-ben kivégzettek kopjafás-emlékművénél emlékeztünk az itt kivégzett ártatlan áldozatokra.
A városka főtere után meglátogattuk a szecessziós stílusban épült tűzoltóságát, majd aBolyai Tehetséggondozó Gimnázium épültét, udvarának szobrait láttuk.
Sajnos egy rendezvény miatt a nem lehetett csoportosan bemenni a városházába, így nem láttuk a csata makettet, de szabadidős programként egyénileg beszivároghattunk, hogy legalább az épület szép belsejét lássuk.
 |
 |
 |
Visszatérve Tótfaluba végre alaposabban is megnéztük a híres falucska nevezetességeit. Meghallgattuk alapításának és fejlődésének történetét, megnéztük a templomot. A tájház megtekintése és a lovaskocsikázás párhuzamosan zajlott. Három csoportban vittek körbe bennünket a falun, miközben a tájházban várakozók kipróbálhatták a működő gépeket, simogathatták az ott élő szelíd háziállatokat.
A bemelegítő edzés után jól esett a focizás, és a lelátókon is nagyszerű volt a hangulat. A szurkolók kórusa skandálva biztatta a játékosokat.
A közös március 15-i ünnepi műsorhoz hozzájárultunk az ajándék kokárdáinkkal és egy szavalattal is. A koszorúzáskor felemelő érzés volt nemzeti összetartozásunk átélése.
 |
 |
 |
Az ünnepséget egy kiadós mozgás követte, ahol élő zenére, fergeteges táncházat tartott nekünk osztályunk „profi” néptáncosa. Hihetetlen volt, hogy a sok fiút és a jelenlévő néhány lányt sikerült a körtáncban való részvételre rábírnia. A nagyszerű közös élmény szép emlék marad.
Az ízletes vacsora után az ebédlőben még sokáig beszélgettünk arról, hogy kinek mi maradt meg legjobban, ki mit visz magával haza erről a kirándulásról. Szomorú volt a másnapi búcsúzásra gondolni, bár a gyerekek szavaiból köszönet, hála és öröm csendült ki ezért a felejthetetlen kirándulásért.
 |
 |
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése