Első állomásunk Zombor, Bács-Bodrog vármegye központja volt. A diákok a régi Megyeháza tanácstermében megilletődötten foglalták el a képviselők helyét, és ámulattal hallgatták végig az idegenvezetőt, aki bemutatta Szerbia 28 négyzetméteres monumentális olajfestményét, az Eisenhut Ferenc festette Zentai csata című képet. Megtudtuk, hogy ebben a városban este 9-kor is harangoznak az 1697-es zentai csata emlékére.
Példaértékű volt a szerb nemzetiségű kalauzunk magyar történelemben való jártassága, és hiteles történetei arról, hogy a különböző nemzetiségű emberek régen milyen békésen éltek itt együtt.
Ezután rövid sétát tettünk a város főterén és megnéztük a Szent István templomot is.
"A hosszút út, és a határon való átkelés után, megérkeztünk első városunkba, Zomborba, ahol csatlakozott hozzánk Zoli, aki a hátralévő napokban az idegenvezetőnk volt. Zombor Bács-Bodrog vármegye központja, melynek védőszentje Pál Apostol, akit bárki felismerhet, ahogy karddal és könyvvel a kezében áll. Zomborban megnéztük a vármegyeházat, és azon belül a zentai csatáról készített hatalmas festményt, mely 4 méter magas és 7,2 méter széles volt. Zombor után ismét elindultunk több órás busz utunkra."
 |
 |
 |
délután: Topolya
"Délután Topolyába mentünk ahol megnéztük, hogy régen hol éltek és mit dolgoztak a falu lakói."
Rövid buszozás után Topolyára érkeztünk, ahol a katolikus és a szerb templom megtekintése után már várt bennünket egy kedves magyar néni, aki először a tájházat, majd a kovács és bognárműhelyet mutatta be.
A sok érdekesség úgy lekötötte a diákok figyelmét, hogy bizony nehéz volt tovább indulni a híres topolyai szélmalomhoz.
Sok szép fotó és videó készült az öreg malom körül és a gyönyörű tó partján jól esett a kis mozgás is.
Az egyik jóhangú fiú meglepett bennünket egy fülbemászó népdallal, amit akár a kirándulás indulója is lehetett volna. Mindenesetre nagy tapsot kapott érte. „Künn, a topolyai határban de sok pacsirta madárka van. Giling-galang szól a harang, boldogságom határtalan.”
"Az egyik legszebb hely a topolyai malomnál volt, ami egy tó partján volt, és amikor oda értünk pont akkor ment le a nap és szebbnél szebb képeket lehetette csinálni a naplementében."
 |
 |
 |
este: Tóthfalu
Besötétedett, mire a „Délvidék Dallasaként” emlegetett Tóthfaluba ért velünk a busz. Már vártak bennünket a szállásadó családok, és rövid ismerkedés után a kollégium ebédlőjében találkoztunk a csoporttal.
Az ízletes vacsora után még egy meglepetés várt ránk. Kicsit fanyalogtunk, amikor megtudtuk a vezetőink ötletét, hogy csillagos éjszakai falukerülő túrára indulunk, de a közelről megnézett kőolajfúró-torony sejtelmes hangja, és egy közeli tanya meglátogatása feledtette, hogy későre jár, és fáradtak vagyunk. Élvezettel videóztuk az állatokat, és megbocsátottuk a fura ötletet. A szállásra visszatérve, senkit nem kellett álomba ringatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése