délelőtt:
Elbúcsúztunk barátainktól, és Szabadka felé indultunk, ahol először a városszéli dögtemetőt felkeresve a törött szárnyú főnixmadár bronzszobrának csak a hűlt helyét találtuk. Az emlékmű mögötti falon olvasható több mint 1200 ártatlan áldozat neve azonban így is főhajtásra késztetett bennünket.
Aztán a Raichle-palota ejtett rabul szokatlan színvilágával. A korzón átsétálva Blaha Lujza színházának helyén egy hatalmas építkezést láttunk, és megtudtuk, hogy a Kosztolányi házát is lebontották. A zsolnai kerámiás szökőkút még téliesítve volt, így csak Csáth Géza szobránál fotóztunk. Mindenért kárpótolt azonban a városháza lenyűgöző díszterme, és 45 méter magasan, a toronyból látott panoráma.
 |  |  |
délután: Szeged
Szegeden az Alsóvárosi Mátyás-templomot kerestük fel először, aztán az Aradi téren a Hősök kapuja, majd a Dóm, és a Pantheon látványa nyűgözött le bennünket. Meghallgatva az idegenvezetést, megkerestük a Hunyadi vonatkozásokat, és borús időben ugyan, de sétálni indultunk a mediterrán hangulatú Kárász utcára.
A Széchenyi térre érve már feltámadt a szél, és a közelgő vihar elől szinte futva menekültünk a buszba, épp csak egy pillanatra érintve Mátyás király Tisza parton álló lovasszobrát.
 |
 |
 |
A napfény városából kiérve az országos méretű felhőszakadás mosta le buszunkról az út porát. Így a rossz időre való tekintettel mindenki próbált egy kicsit relaxálni, zenehallgatással, vagy aki tudott alvással. Mire megérkeztünk Mátyásföldre az eső teljesen elállt, kijöttünk a felhő alól, és teljesen száraz volt minden. Már vártak ránk a szülők, akik aztán egész este nem győzték hallgatni élménybeszámolóinkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése